bakonyiili blogja
SzemélyesAz idő markában
Mint szomorúfűz ága hajlik a földre,
Úgy tér a gondolat vissza rég-időkre.
Bárcsak szállhatna még sasként a magasba,
De az idő keze vasmarkában tartja.
Egykor szabadon járt tengeren, szirteken,
Repült szélsebesen megoldás-vizeken.
Már csak lassan lépked idővel dacolva,
Vakuként bevillan a mában vackolva.
Meddig tart ideje, nem is kell ezt tudni,
Amíg a lég enged, repülni, repülni.
Aztán feljebb szállva megpihenni egyszer,
Mert hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy ember...
2014.12.12.-ére
Megérintett
Ma megérintett
a Nap-zuhanás,
leesve az égaljon
kioltotta az élet-fényt.
Ma megérintett
a Nap-varázs,
keresve az égbolton
mutatta a még-reményt.
Ma megérintett
a Hold-ragyogás,
fényezve a felhőt
az örök sejtést.
Ma megérintett
ez élet-varázs,
megélve a szépet
a nem-felejtést.
2014.11.24.
Fény-üzenet
Ma ott jártam,
hol az álom örök,
elment messzire,
ki oda költözött.
Szemem nem lát,
de a szívem érzi,
ha a lét bezár,
már menni kell, menni.
Melegével
oda üzen a fény,
lebbenő lánggal
bennünk él a remény.
2014.11.01.
Nyugalom
Zizzenéstelen zöldek,
Átcsillanó fény-csodák,
Felettünk az ég-kéken
Hussannak el a kányák.
Balatonfüred, 2014.09.21.
Pazar-póz / napkelte
Pirkadati pára-paplanából
Pompáztatja piros pofiját
Pára-púderosan pislog
/ Nem / prédálja pokol-parazsát.
Balatonfüred, 2014.09.20.