bakonyiili blogja

Személyes
bakonyiili•  2015. november 30. 14:12

Már két éve...

Elcsendesült a szív,
lelkünkben emlékkép:
Hosszú útja végén,
Valaki hazatért.

Mindig gondoskodott,
szívvel szeretett,
tudott mindig  adni,
a mindennél is többet.

Végtelen hálával,
gyermeki lélekkel,
Őrá emlékezzünk
örök szeretettel!

2015.12.01. Édesanyám...

bakonyiili•  2015. november 14. 14:05

Lányomnak

Leszek majd a felhő,
mi kertedet öntözi,
leszek majd fénysugár,
mi bánatod elviszi.

Leszek egy kismadár,
mi ablakodra száll,
reggel-este trilláz,
álmodra is vigyáz.

Pajkos szellő leszek,
mi arcod megsimítja,
vidáman; szívednek
sose legyen gondja.

Eperben a piros,
zöld szín  a fűszálban,
édes íz a mézben,
friss lé az almában.

Üzenek felhővel,
éltető esővel,
vigyázok Rád mindig
örök-anya szívvel.

Ha egyszer elmegyek...


2015.11.14.

bakonyiili•  2015. július 28. 20:14

Végtelenbe...

Mikor sors-lakatunkat
ott az oltár előtt
egymásba zártuk,
mai szemmel nézve -
mint két szeppent gyerek -
vajon mit is vártunk?

Mikor arany-végtelent
Isten áldásával
ujjainkra húztuk,
szép jövőt remélve
oltár előtt állva
már akkor is tudtuk?

Az  évek elszálltak
s az ősz hajszálak
egyre szaporodtak,
egymás kezét most már
el nem engedhetjük,
a végtelenbe is együtt megyünk!

48. évfordulónkra!


bakonyiili•  2014. december 21. 14:53

Áldott, békés ünnepeket!

Néha oly sok van
               a gondokból
               a félszekből
               az időből is
               mikor várunk...
Néha oly kevés van
               a módokból
               a lehetőségből
               a szeretetből is
               mikor rohanunk...
Mindig legyen elég
               az időből
               a segítségből
               a szeretetből
               ez az ünnepünk!

bakonyiili•  2014. december 18. 16:04

Köszönöm!

Hogy segítettél...

akkor, mikor egy kő felvágta a lábam,
              mikor átköhögtem sok éjszakát,
              mikor olvasni és számolni tanultam,
              mikor annyi árny és félsz várt rám.

             amikor, felnőve az utam kerestem,
             akkor is mellettem álltál,
             amikor, boldogan már elmehettem,
             akkor is , mindig hazavártál.

             amikor, énem családdá bővült,
             akkor is megosztottad szereteted,
             amikor, két unokád felnőtt,
             akkor is szívvel tetted lépteidet

             amióta, oly messze, messze mentél,
             azóta is féltőn vigyázol ránk,
             azóta is, mindig, ha kérlek,
             segítesz minket, Édesanyám!

Már egy éve, december 18.-án volt a temetés!