bakonyiili blogja
SzemélyesMár két éve...
Elcsendesült a szív,
lelkünkben emlékkép:
Hosszú útja végén,
Valaki hazatért.
Mindig gondoskodott,
szívvel szeretett,
tudott mindig adni,
a mindennél is többet.
Végtelen hálával,
gyermeki lélekkel,
Őrá emlékezzünk
örök szeretettel!
2015.12.01. Édesanyám...
Lányomnak
Leszek majd a felhő,
mi kertedet öntözi,
leszek majd fénysugár,
mi bánatod elviszi.
Leszek egy kismadár,
mi ablakodra száll,
reggel-este trilláz,
álmodra is vigyáz.
Pajkos szellő leszek,
mi arcod megsimítja,
vidáman; szívednek
sose legyen gondja.
Eperben a piros,
zöld szín a fűszálban,
édes íz a mézben,
friss lé az almában.
Üzenek felhővel,
éltető esővel,
vigyázok Rád mindig
örök-anya szívvel.
Ha egyszer elmegyek...
2015.11.14.
Végtelenbe...
Mikor sors-lakatunkat
ott az oltár előtt
egymásba zártuk,
mai szemmel nézve -
mint két szeppent gyerek -
vajon mit is vártunk?
Mikor arany-végtelent
Isten áldásával
ujjainkra húztuk,
szép jövőt remélve
oltár előtt állva
már akkor is tudtuk?
Az évek elszálltak
s az ősz hajszálak
egyre szaporodtak,
egymás kezét most már
el nem engedhetjük,
a végtelenbe is együtt megyünk!
48. évfordulónkra!
Áldott, békés ünnepeket!
Néha oly sok van
a gondokból
a félszekből
az időből is
mikor várunk...
Néha oly kevés van
a módokból
a lehetőségből
a szeretetből is
mikor rohanunk...
Mindig legyen elég
az időből
a segítségből
a szeretetből
ez az ünnepünk!
Köszönöm!
Hogy segítettél...
akkor, mikor egy kő felvágta a lábam,
mikor átköhögtem sok éjszakát,
mikor olvasni és számolni tanultam,
mikor annyi árny és félsz várt rám.
amikor, felnőve az utam kerestem,
akkor is mellettem álltál,
amikor, boldogan már elmehettem,
akkor is , mindig hazavártál.
amikor, énem családdá bővült,
akkor is megosztottad szereteted,
amikor, két unokád felnőtt,
akkor is szívvel tetted lépteidet
amióta, oly messze, messze mentél,
azóta is féltőn vigyázol ránk,
azóta is, mindig, ha kérlek,
segítesz minket, Édesanyám!
Már egy éve, december 18.-án volt a temetés!