bakonyiili blogja
IsmertetőÁzott pipacsok
Sóhajjal kezdődik létük,
fejet emelve pattannak,
meghajlanak vadóc szélnek,
de szár't törni nem akarnak.
Vörösre festik a mezőt,
könnycseppként hullik le szirmuk,
mikor zivatar tépdesi,
messzire kiált jaj szavuk!
Napfogyatkozás
Most bújócskázik a Nap
előlünk arcát takarja
majd ismét előbukkan
újra mosolyát villantja.
hótakaró
féltőn óvó
hótakaró
varázslepel
sok hópehely
hullik egyre
fára földre
anyaként óv
kicsiny gumót
betakargat
úgy babusgat
majd búcsút int
ha
szellő legyint
Jégpáncélban
Sejtelembe dermedt millió cseppecske,
Örömét, bánatát jégpáncélba tette.
Szellő ringatásról, napfényről álmodik,
Felhő mosolyában félve gyönyörködik.
Dühös szél sodor rá ezernyi levelet,
Csiklandozza hátát, aztán továbbgörget.
Alszik a kis hal is, nem lesz sirály-étek,
Néha csendül csak fel egy rianás ének.
Tél-Úr takarodik, szedi az irháját,
Tavasz enyhet hoz majd, kelő Nap sugarát.
Felpattan a páncél, a víz életre kél,
Csobban, ringat, nevel, s újra nekünk zenél!
Keszthely, 2015.01.05.
Azok az '50-es évek!
Nem ettük a szivát,
csak szettük, csak szettük,
mikor a "forgó" megtelt,
csak akkor mehettünk.
Potyogott a tottyos,
leesett a földre,
ebből is cefre lett,
nem nekünk körte.
Mit a tüke termett,
a présházba került,
apám arca ettől
mindig felderült.
Megtelt a kármentő,
teli lett a hordó,
kinek kell itt télen,
mehet a vízhordó.
De volt körte is bőven,
búzába eltéve,
a hombár telente,
roskadozott tőle.
Palláson a víndő
mindig teli zsírral,
kibírtuk a telet,
faggyal, hóviharral.
Manci is vígan élt,
zsíros tejet adott,
mit a Cirmos is
mindig elfogadott.
A hasított tuskó
jó meleget adott,
mikor öreganyám
a sparhertbe begyújtott.
Aztán a "forgó"
a fazékba került,
a pályinka kifolyt,
illata elterült.
Nem állta a szomszéd,
csipte is a begyét,
hívta a fináncot,
a szerszámot vigyék.
Egy rossz emlék az 50-es évekből!