bakonyiili blogja

Irodalom
bakonyiili•  2013. április 28. 22:12

Ma / József Attila: Mama nyomán

Már egy éve csak a határra
Gondolok mindig, fel-le járva.
Nyíló virágaival völgyében,
csak a határra, csak emlékben.

Még, még mikor ott voltam,
mindent láttam; csak játszottam.
Habja, a zöld levelek árja,
engem röpített a magasba.

Csak sejtem, merengek e témán,
nem bírok, nem is lépek léhán,
s a fények suhogva, villódzva,
repítnek vissza a régmúltba.

Nem tudom még, mit hoz a jövő,
azt tudom, elrohan az idő,
szürke gondok a szálló időben,
de szép is volt, ma is emlékszem.

2008.04.04.

bakonyiili•  2013. január 23. 11:28

Hópihe


Hópihe, Hópihe táncol,
vele az égből üzennek,
bárány-felhők is vacognak,
jég-szénából nem legelnek.

Hópihe, Hópihe játszik,
árnyat ígéz a tavaszra,
fordul, megépít egy dombot,
röpteti és felkavarja.

Hópihe, Hópihe épít,
fehér-hópaplant a tájra,
melegíti így a vetést,
álmodhat, tavaszra várva.

Hópihe, Hópihe álmos,
elpihen, hullva a földre,
jégsipka őrzi az álmát,
hókupacban dideregve.

Weörös S. Nyomán

bakonyiili•  2012. december 2. 11:29

Anyám kútja /Átirat: Petőfi: Anyám tyúkja /

Egy kis kendő
      mit anyám vett,
Az udvari kútba esett.
Ni csak, mit a jó anya ád,
Elvesztettem a vásárfiát.

Mehetek már föl és alá,
Még előttem van a határ.
Most már elég a játékból,
Félek kikapok anyámtól.

Dehogy kapok, dehogy kapok,
Tudom több kendőt sem kapok.
Vigyázhatok eztán jobban,
Cipőmet be ne sározzam.

Édes lányom itt a szüret,
A vödröket aztán felvedd.
Csepeg a must a présháznál,
Felöntheted amit hoztál.

Eztán majd jól megy a munka,
Hallik a szüretelők dala.
Legyünk mindig barátságba,
Anya s lánya ezt kívánja.


2008. 04. 11.

bakonyiili•  2012. november 29. 11:43

Katasztrófa József Attila: Parasztanyóka/ átirat

Vén földgolyónknak már sok a sebe,
Rengett, égett, majd elpusztult bele,
Kiszáradt rajta sok erdő, berek,
Csendesen szenved, hisz olyan öreg.
Fáradt felszínén csoda terül el,
Mi ránk vár, fedezzük fel.
Hegyek és völgyek, mit erdő fokoz,
Alattuk mező, életet hordoz,
Vetések, zöld rétek még ott lejjebb,
Szépségeit nekünk mutatja meg.
Szomorú háború, sok siralom.
Elpusztul minden végső gyásznapon.
Tűzhányó, cunami, vész esetén,
Meghal sok ember élete helyén.
S ha lesz ki menekül, enyhet is ér,
Mi marad, mit talál, ha jön a tél,
Elbúvik. ott maradhat örökkön,
Öröme elvész, sorsa kín és könny.
A Földön az élet oly szomorú,
Nem marad semmi, csak sötét ború.
Léte végetér, a rém lerombol.
A Föld túléli, de sötétbe borul.


1937.12.03-án halt meg József Attila
Rá emlékezve, halálának 75. évfordulóján