bakonyiili blogja
IrodalomÁtirat: Katasztrófa /József Attila: Parasztanyóka
Vén földgolyónknak már sok a sebe,
Rengett, égett, majd elpusztult bele,
Kiszáradt rajta sok erdő, berek,
Csendesen szenved, hisz olyan öreg.
Fáradt felszínén csoda terül el,
Mi ránk vár, hívogat, fedezzük fel.
Hegyek és völgyek, mit erdő fokoz,
Alattuk mező, életet hordoz,
Vetések, zöld rétek még ott lejjebb,
Szépségeit nekünk mutatja meg.
A sok háború, a sok siralom.
Elpusztul minden végső gyásznapon.
Tűzhányó, cunami, vész esetén
Meghal sok ember élete helyén.
S ha lesz ki menekül, enyhet is ér,
Mi marad, mit talál ha jön a tél,
Elbúvik, hiszi maradhat örökkön,
Öröme elvész, sorsa kín és könny.
A földön az élet oly szomorú,
Nem marad semmi, csak sötét ború.
1922. júl. - aug. ---- 2015.04.10.
Csukás István születésnapjára!
Ma rá is emlékezzünk:
Csukás István: Szerelmes vers
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet –
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
Kész a leltár - József Attila verséhez
Tudtam magamról az iskola óta -
ha tanulok, még minden fordul jóra
mit megtehetek! Kerestem is egyre,
jártamban, mi vár majd rám az életbe'.
Ha nehezen is , a jó úton jártam -
"születtem, elvegyültem s kiváltam".
Megkaptam mit érdemeltem érte,
nekem ezt mind a család jelentette.
Az álmokat ha délibáb emelte,
már elengedtem, elhagyott örökre!
Tettem sok jót, a hatvan... éven át.
Ha nehézség volt sírtam sok éjszakát.
Gyermeket neveltem, dolgoztam, főztem,
szőlőt, kertet és testeket műveltem.
Sok csatát megvívtam, néha megnyertem,
de nem tiltakozom, ha el kell mennem.
Akármint is lesz, készen van a leltár.
" Éltem - és ebbe más is belehalt már."
Petőfi Sándor: Magyarország
Te sem termettél ám szakácsnak,
Magyarország, édes hazám!
A sült egy részét nyersen hagynád,
S elégetnéd más oldalán.
Míg egyfelől boldog lakóid
Megfúlnak a bőség miatt:
Hát másfelől meg éhhalállal
Megy sírba sok szegény fiad.
Eperjes, 1841.
Radnóti Miklós 1909.05.05. - 1944.11.09.
Mikor megszülettél,
akkor is tavasz volt.
Vihar tombolt, vagy ragyogott napsugár?
Május 5.-e volt, ennek 105. éve már.
Jöttél a "fájdalmak kertjéből"
a vérből, anya és testvér nélkül.
A "Jámbor napok" benned
szerelmet érleltek, s hagytad,
hogy elhidd magadnak: Ő nem szeret!
Tanultál, s írtál,
mit írnod kellett, üzenned kellett.
Párizs, a szerelem városa hívott,
hívott, hát menned kellett.
Katona és fogoly voltál,
a nemzet katonája, az ellen foglya.
Megírtad "Tétova ódá"-dat,
mint szerelmi vallomást.
Minden megérzésed, minden szavad
igazat jövendölt, csak az igazat.
Álmodból kihullt a jövő!
Gyilkos golyó vetette meg örök ágyadat!
Keszthely, 2014.05.05.-ére