bakonyiili blogja
GyászEgyszer...
Nagyi-madár röpte
Egyszer egy tojásból, Kismadár született,
Fészkében trónolva, nőtt, cseperedett.
Szárnyát nyitogatva, ágról-ágra reppent,
Felszállva a légbe, lelket gyönyörködtet.
Kismadár egyke volt, szülők örömére,
Anya nem költött már, kicsinyét nevelte.
Megjárta köreit, létének létráját,
Megállta a helyét, szívében sok jóság.
Tollát vihar tépte, eső, hó, jég verte,
De felszállt repdesve, széllel nem törődve.
Álmait ringatva, ő is fészket talált,
Szerelembe esve, párjával tovaszállt.
Fészke életre kelt, két tojást kiköltött,
Bár a karvaly leste, mással nem törődött.
Tanult, okosodott két kicsi fióka,
Szárnyra keltek ők is, a fészket elhagyva.
Nagyapa-madár már, felhők fölé elszállt,
Együtt látogatták az éltes nagymamát.
A szép ifjú napok idő szárnyán szálltak,
Most már öregedve unokákra vártak.
Nagyi-madár elment, örökre pihenve,
A szülők még párban, egyszerre reppenve.
Sír a szél felettük, fákat is kicsavart,
Könnyet ejt a felhő, de az út még kitart...
Édesanyám emlékére: 1923.09.14. - 2013.12.01.
Elmúlt idő
Mikor léptem már nem koppan,
S agyam egyre jobban ,
A múlt, a régmúlt emlékeit,
Képeit idézi vissza,
Akkor már számolni kell
Az elmúlt idővel.
Mikor szívem már nem dobban,
S a láng is ellobban,
A múlt, jelen emlékei,
Kötve egy csokorba,
Akkor láthatatlan lepkével,
Szállunk, ismerkedve a végtelennel...
korhadt fatörzs
láthatnád
a kék eget feletted
mely éltető esőt
csepegtet
hallhatnád
a kis rigó énekét
mikor ágról-ágra
reppenget
érezhetnéd
a föld lüktetését
mi élettel tölti
szívedet
nem látod
nem hallod
nem érzed már
feletted győzött
az enyészet
/mai sétám /
Blekk köszöntő - elköszönő
Feketén ragyog a szőre,
Két füle lóg - jaj, de dőre!
Szeme éber, mindent meglát,
Megérzi a hús illatát.
Alszik, pihen, ugrik talpra,
Mikor a kótyagost hallja.
Hátán borzas, feláll szőre,
Ha macska ül a kerítésre.
Vidám, ugrik: Itt a labda,
Ha elgurul, máris hozza.
Ki nem fogyna a játékból,
El nem fárad a sétától.
Mikor a "séta" szót hallja,
Gazdit a kapuban várja.
Vidáman hozza pórázát,
Mert Ő vezeti a gazdáját.
2006.08.08. --- 2013.07.18.
Fekete szirmok...
Most a rózsa is gyászolhat,
Fekete szirmát hullatva!
Akkor is már megérintett,
Hívott, vitt volna magával.
Szerető anyai szív bízott,
Harcolt érted a halállal.
Azóta éveidet élted,
A világot vággyal bejárva.
Magadat, párodat keresve,
Nyugtot, s megoldást találva.
Szemedből a mosoly üzent,
Mindig a segítés vezérelt.
Elmúlt évek ajándékaként,
Ismerhettünk egy jó embert.
Anyai szívem most üzen,
Fájó, összetört szíveknek.
Emléked örökre őrizve,
Soha nem feledhetnek!
Most a rózsa is gyászolhat,
Fekete szirmait hullatva...
2013.06.13. Fiam barátja meghalt autóbalesetben!