bakonyiili blogja
GondolatokTáncolj!
Táncold ki fájdalmad,
táncold ki a hiányt,
mit az élet oly korán rótt rád.
Táncolj tiszta szívvel,
táncolj mindig kedvvel,
így leszel egyszer boldog ember.
Tánccal könnyebben élheted,
tánccal jobban cipelheted,
le is győzheted lázadó lelked.
Táncold ki fájdalmad,
táncold ki a hiányt,
mit az élet oly korán rótt rád!
2014. június 24. A szívemnek nagyon kedves egyiknek!
Idő szekerén
Most ismét egy szekéren ülök,
mint régen, de azt két ló húzta.
Mai szekerem robog, rohan tova,
de ennek az idő a hajtója.
Robog velem az idő szekere,
árkon-bokron gyorsan, előre.
Vissza csak a gondolat száll,
hátrafordítani nem lehet már.
Megbokrosodott szekerem hajtója,
száguld velem mindent elhagyva.
Elmaradt a gyermek, el a régi álom,
de a gyeplőt tartom, a jövőt várom!
2009.05.08.
tavasz-pattanás
vágy-terhes aranyág
alig-alig várja,
sárga sarkantyúit
világ elé tárja
rózsaszínű kulcsát
még bimbó ringatja
jácint is csupa fül
a tavaszt vallatja
kibújt már fészkéből
a vén üregi nyúl
nőtt a vakondtúrás
gazdája elindult
álmukból ébredtek
fagyot hagyó fák is,
Zsuzsákat köszöntött
a pacsirta madár is
2014.03.07.
Tépett kabátban
Mint koldus, ki tépett kabátban
A templom lépcsőjén kuporog,
Úgy várok én egy értő szóra
Lesütött szemmel, félve vacogok.
Néha egy huszast odavetnek neki
A fejét ő még lejjebb hajtja.
Koldulni kell egy kedves szóért,
Félve áhítozni egy ritka huszasra.
Kinek nincs otthona, hát arra vágyik,
Akit nem szeretnek, hát arra.
Ilyen az élet, kinek mi hiányzik,
Szívében űr van, jut koldusbotra.
2004.10.20.
ez az élet...
most felemel - s letesz
megy előttem - s megvesz
szemem befogja - s tagad
lábam fájdítja - s dagad
velem elszalad - s itt hagy
néha elvesz - s mit ad
kérdezem sokszor - s nem felel
ráhagyom olykor - s odaver
mindig bízok - s remélek
ezernyi sorsot - is megélek