bakonyiili blogja
ÉletmódHázasság hete
Libikókán ültünk,
az élet-hintában,
már majd' 50 éve,
mosolyban, bánatban.
Volt fönn és lenn,
volt felhő és sugár,
kézfogás és hátszél,
mi az élettel jár.
Léptünk együtt dobbant,
félre sose léptünk,
szeretve neveltük fel
mindkét gyermekünk.
Lehet a házasság
két fél szerződése,
a szeretet ereje
olvassza azt egybe!
Amikor...
Amikor copfos, gondtalan
játszottam, csuhéból
babát, s bölcsőt fontam...
Amikor a könyv mellett
fát is vittem, kályhánk
ki ne hűljön, s hittem...
Amikor tavasszal áradt
a folyó, nagyot kerültem,
az iskolában jó!
Akkor még gondtalan
gyermek voltam, játszottam,
olvastam, s tanultam!
365.-re!
Legyen malac farka a kezedben
az íze a szádban, s a fejekben
rend, ilyenkor is. Ne menj el
az éhezők mellett, ne feledd,
ha neked telik, nem lehetsz
lelketlen, nem feledkezhetsz
meg a jóságról.
Legyen minden napod teljes,
feküdj le lélek-nyugalommal.
Ha neked van, adjál, segíts,
s az Isten is megsegít! Így
lesz az éved is kerek, egész,
mind a 365 nap melengető
s rád is várhat a szebb jövő!
Csendben
Csendes a táj most,
hó hull,
szeppenve lapul
a nyúl.
Vacog kinn a kis
fenyő,
kisgyermekhez vágyik
ő.
Mikor a csend is
elül,
dísz a fenyőre
kerül.
Csillog sok gyermek
szeme,
messzire száll az
üzenete!
Boldog karácsonyt kívánok!
Vörös ár 2010.10.04.
Árvíz, a zuhogó eső,
Szélvihar, mi a fákat csavarja,
Vulkán óriás felhője
az égen a Napot eltakarja.
Árvíz, a sok elsodort élet,
Szél, vihar viszi a tetőket,
Vulkán, bűzös felhő,
így lázad a természet.
A vízárt most vörösre színezte,
Megmérgezte az emberi hanyagság.
Sárral, bűzös méreggel elárasztotta,
Meghalt minden: ember, állat s ház!
Nem tiszteljük a természetet,
Raboljuk tőle kincseit.
Kitör, fellázad most már,
Kérdezzük: Ilyenkor ki segít?!
2010.10.04.