bakonyiili blogja
AjánlatSZELFI
S ok-arcú valóság,
Zavaró álomvilág.
Esendő ember-lét,
Lelketlen menedék.
Fekete Afrika
Irgalmatlan harca!
ÖN/H/ARCKÉP!
József Attila: Csend
CSEND
Riasztó, mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan -
Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember
Remegve ejtem lelkemet elébe.
A szívem hallgatom - kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét,
Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.
Úgy érzem, mintha ingoványon járnék
És jaj süpped alattam a talaj,
De bennem még ellentállás szaval,
Reám, ki immár néma, hangtalan.
- Fejem lehajtva megadom magam.
1922.
Most ilyen hangulatban vagyok - ez a vers adott ihletet az új verseimhez!
...egy reggelen...
" És ámulok
hogy elmulok"
egykor
jöttem
lábujjhegyen
talán
elmegyek
egy reggelen...
József Attila/ töredékek
Fényjáték
Fény és árnyék az életünk,
Jót és rosszat is teszünk.
Megyünk előre konokul,
S az ember a bajból okul.
Fénytelen ha nincs szeretet,
Árnyékos ha a fény vezet.
Szemünk elvakul a fénytől,
Ne térjünk el az embertől.
Ha a hűvös oldalon megyünk,
A napos oldal bántja szemünk.
Ha szeretet fénye vezet,
Életünk csak boldog lehet!
Volt...
Valentin eljött
vágy szerelem-rózsái
vörös lepedőn
Valentin érzés
szívtől-szívig kiárad
határtalanul
Valentin elhullt
hervadó szirmaival
múlt kosarában