Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Arany János 1817.03.02.
bakonyiili• 2017. március 1. 17:37
Hiú sovárgás
Volnék kis pacsirta, hogy zenghetne dalom
Harmatos, virágos, illatos hajnalon;
Hogy magasztos ének szárnyain lebegve
Merülhetnék mélyen a fényes egekbe;
Hogy lerázván a föld minden szennyét, porát,
Innám egy dicsőbb lét isteni mámorát;
Majd elszenderülve boldog csalódáson,
Édes álom lenne - ne fájna bukásom.
Emlékezzünk!
bakonyiili2017. március 2. 11:33
@kevelin: Igen, ezért és még sok mindenért! Köszönöm!
kevelin2017. március 2. 05:32
Merülhetnèk mèlyen a fènyes egekbe
Kètszáz èv után is sokunknak eszèbe jut,ez a gondolat.Ezèrt az őszinte egyszerű embersègèèrt szetethető ennyi idő után is Arany János.
bakonyiili2017. március 1. 19:10
Köszönöm Rozella!
Így már teljes, és még erősebb az üzenete!
Rozella2017. március 1. 18:54
A legnagyobbak egyike ma is! Köszönet hogy hoztad! A vers még folytatódik, és az utolsó szakaszban a végén, ott a legfontosabb üzenet is:
....
"Örömből, keservből dalforrás fakadhat,
Az elpattanó szív még egy hangot adhat:
De, mikor ízenként zsibbad el érzete;
A fásult kebelnek nincsen költészete."