bakonyiili blogja
Még érzem...
Még érzem
Kezed szorítását
még látom
szemed pillantását.
Lassan libben
ágon a levél
tudja egyszer
földet ér...
Még élem
közös álmainkat
még tudom
velem itt vagy.
Lassan elfogy
a levegő
levél már
nem zizzenő...
Még nincs
nincs itt a vége
még megyek
megyek elóre.
Tudom ott vársz
vársz a felhőbe
ha mennem kell
majd egyszer
a jövőbe...
Búcsú férjemtől 1945 - 2022.11.09.
" Leszek a kinyújtott kezed!"
Kérem
azt a valmit
a tegnapot
a mát
jövő
van?
nem találom
vagyok
éhes vagyok
ez még jó
hová
merre
ide?
te ttudod?
nem ismerlek
ki vagy
mikor jöttél
mikor megyünk
hová?
haza
2022,02,20,
Pont ott...
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Ahol a leggyengébb
pont ott
feltette az Í-re
a pontot!
A koronavírus!
Biztató
Megjelent a gerle-pár
már biztos itt a tavasz.
Burukkolnak vidáman,
érzik már nem ravasz.
Renoválják fészküket,
várják már az áldást.
Remélhetjük mielőbb
a vidám csipogást!
Tóth Árpád: Lélektől lélekig
LÉLEKTŐL LÉLEKIG
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
1923