Békesség a szívben

• Őrök időknek lejtőjén
• ülsz hallgatagon ,
• csak pillantásod rebben
• a lüktető óramutatón.
•  
• Harmatos arcod ,kéjjel
• köd és felhőkbe borult
• míg őszi fák sárgulása
• lehunyt szemed vívódása
•  
• és zavartan követed,
• hogy a sós tenger vize
• egybeolvad lengén
• zavaros könnyeiddel.
•  
• Vért izzad a tested 
• hulló őszi lombokon
• bíbor napsugárban
• múltad lankadása,
•  
• a hosszú lejtőn rohan
• s hirtelen megtoppan.
• Az öreg idő sürget
• ezredek távlatában
•  
• te csak hallgatod csöndben
• tenger morajában
• ahogy apad némán
• percek,órák ,napok álma.
•  
• Követed vívódó múlásod,
• míg szívedben a bú tapad
• kérgesen összeragadva
• agyad sötét kamráiban . [W.B.]

1. Sejtjeimben mint férfi illata
   párázik tisztán
   a vágy búja forrósága ,
   s a szerelem szonátája
   melyben az alázat
   csókig vibrál ,
   gyorsan pergő zene szóra
   nem kímél ,
   ha ajkadon forró csókom
   simogatja arcod .
   
   Kemény férfi karod 
   tüzesen tárul felém
   szenvedéllyel ,
   oly bizsergést szitál
   könnyelműséggel ,
   s lelkem vadul muzsikál
   szívem zavaros áramán
   vad gyönyörökkel
   összekötve lelked és testem.
   
   
   Mert test és szív egyesülése
   nem harcolhat végtelen
   szigorú törvénnyel 
   sisteregve ,
   csak a titkos bűnbe esés
   kacag részegen ,
   fészket keresve a testben
   szeszélyesen pihegve
   a vágy szeplőtlenségével ,
   hogy uralkodjon feletted
   zavaros kínok mellén ..[W.B.]

Szürke ködben , mikor nem ragyog a nap
feltűrt gallérral kopasz férfi siet akár a rab
a frissen hullt hóban még menése fiatal ,
de alig várja hogy egyetlen házát elhagyja .

Ablak függöny mögül egy fekete szempár
figyeli a férfi sietős lépteit , tartós télen át,
cipői belesüppednek a hó takaróba mélyen
tüzesen siet sürgős dolga van-keresi célját.

Hirtelen felpillant huncut szemével az égre
búcsúznia kellett ,elképzelte az őrültséget ,
üveg mögül töpreng magában kíváncsian
a hölgy ,ahogy figyeli a férfit jelentőséggel.

Mindent hátra hagyott maga mögött végre
mégis úgy érzi , ablak mögött van mindene
hogy mit képzel egy ilyen búcsúzó ember
ö sem tudja mi zakatol megdermedt szívében .

Az ablak mögött álló nőnek szeme nedves ,
de feszesen áll teste ,mint vitorla a szélben ,
duzzadó önérzettel, bambul nevetségesen
vad dühében széttárja karját magatehetetlen .

Lassanként fel fogja milyen erő késztette
a sietős férfit ,búcsúzni télnek idejében
győzni akar poklokon -hogyan is képzelte ?
A pokol sem magától született -ö tervezte .  

Fáj őszinteségem, kopott réseken

• Eldobott szavaid kicsiráznak bennem

  Félig kimondott gondolataim

  benned élik az életüket végig.

  Szeszélyes kedvem benned tükröződik

  mint tóban az ég,

  és minden elfutó gondolatod

  végig borzolja lelkemet.

  Ami előttem köd, titok, homály,

  azt te megérzed

  s amit te érzel,

  azt én szavakba ötvözöm.

  Önmagunkban csonkák vagyunk,

  fél életek,

  együtt szoborszél egészet adunk.

  S mert: részem vagy

  és én részed vagyok

  öröktől fogva és örökké

  titokzatos erők sodornak össze

  mert úgy rendeltetett,

  hogy te enyém légy, 

  én tiéd legyek,

  és egyesülve alkossunk egészet.