Békesség a szívben
Nyugtalan világod
A feltörő nyugtalan éjben
testeden felhő köpönyeg
zarándok utadnak halk lejtőjén
sebedet nyaldosod nesztelen.
Körülötted vidám szeszélyek,
a zsongó élet rút karimáján,
halvány hold fény homályában
csend -szűrődik át az éjszakán.
Hűvös lég ereszkedik halkan
áttörve lelked fájó sejtelmeit
fél álomba ringatnak igézetek
és titkaid felett ítélkeznek.
Szárnyatlan napon szerteszét
édes és keserű káprázat mögött
néha vétkekben tévedt pernyék
körül táncolják üres testedet.
Megunt vizek mosódnak arcodon
hogy elhibáztad tán a világot
s törékeny hangod keserű láz
szítja a lángot mi velődbe vág.
Mert diadalt elérni csak álom,
vágy,es beteljesülés esküje
s a lobogó tűznek forró lángja,
lobban benned hatalmas erővel.
S ha elérted a győzelmedet
izzadtan törlöd homlokod,
s ajkadról zengnek dallamok
izzó ,csendes csókban fulladok.
Boldogan
Úgy támaszkodom boldogságomra
gyöngyözik bennem gondok gondja,
izgalmukban keresnek pillanatokat
fekete lombok között megbújva.
Váltig hirdetem erős akaratom
ablakkeretem elengedem végre
támaszkodásom bennem elégtétel
számadás lehet ölelésem bennem.
Szeretni jó,velem marad készen
vaskarommal mindent bekebelezek
a sok hajszolás csak emlék lehet
magam számára is vidám az élet.
Szeretetben nem lehet semmi rossz
egy-egy perc, mindent gyönyörben
támpont lehet bent szívem lüktetése
boldogságom csókra kényszerített .
Alomvilág
Puha álmom néha tolvajként les
sarkában ködös árnyék kuporog ,
hajdani álmodozó asszony vagyok
nem kell magam soha megadnom.
Hívó hang fut álmaim szűk résein
ütemes éneke néha hosszan tartó
siralmas panaszom egyre fellobbanó ,
élesen fonódik rá alkalmi álmom.
Arcomat fény felé fordítóm
útjaim fonalát unottan látom ,
álmom feléd kerget boldogan
hozzád visz utam egyre ,tudom.
Ne szeress senkit, nekem hódolj ,
ha látsz tűzként égesse torkod
a vad vágy,mit nyugodtnak látom
pillámra könnyen tapassza csókod.
Itt vagy ősz
Itt vagy ősz foszlott tüzeddel
kihunyt csillagok küszöbén,
a tér és időnek rebbenésében
szőkén suhansz barna ösvényen.
Testeden még napfény kacag,
arcodról még nyári ég szakad,
bár szemed rozsda színben villog
még a nyár aranyban fel-fel pislog.
Évről évre így lopod be magad
szem gödreidben szél nyekereg ,
de vesztegzáron hagyod haragod
gubancos ködben dereng homlokod .
Hűvös csendben fújtatod magad ,
hagyom hogy hideg kézzel simogass
és szívem köré fújjad dőre bosszúdat
vádlóan vicsorogsz ,majd rám tapadsz .
Megőrizted örök hideg fényedet
ismerlek ,vársz mint egy sugallat ,
a hegedűszó mint érces fuvallat
elkezdte játszani őszi törvényed.
Szeretném
Szeretném, ha végkép csuda véletlenkor
Dévaj dallá forrna filiszter szavam
Amit illanó perc soha el nem födne
Kietlen közönnyel vak bizonytalan.
Szeretném, ha lantom méla kedvű húrján
Sok, sok rím foganna örök élethű
Melytől, mint a vándor esthangok zenéjén
Aki egyszer hallja, álomra hevül.
Szeretnénk tarka, vidám hangokat,
Mint amikor bennem csóktól csókra feslőn
Kedélyem virága szirmot bontogat
Aztán ne feledné pár hét alatt senki.
Mint a többi termett pajkos muzsikát
De megejtő loppal inkább sorra szállna,
Mind csak több, meg több bús dacos szívén át.
Ahol rózsaszínű tavasz nem terem,
Csak fonhassak neked halhatatlan himnuszt,
Pazar diadémul dicső szerelem!