Békesség a szívben
Hullo csillag
Hullo csillag
Hulló csillag ez az élet,
Röpke perc egy emberélet,
Tovatűnő, kihunyó láng,
Kipattanó szikra-szilánk,
Halvány derengő csillag-fény,
A mindenség szent, nagy egén.
Sötét vizek aranyfodra,
mit pajkos szel hajt sodorva
Szeszelyes ropke ke hangulat,S
S emléke is alig marad.
Siró szélben omló pernye
Ebből áll egy ember élte.
Fáraszt ez oktalan hajsza.
Nincs kedvem ily dőre harcra,
S a fenséges nagy mindenség,
A végtelen, sötét mélység
Vonzza hulló-csillag lelkem
Engedjetek — beleesnem.
Jöjj, jöjj velem
Jöjj, jöjj velem! hozz lángot a szívedben
Dalolok neked égő éneket,
Jöjj, jöjj! a lángjaink csókokra várnak
Rajongjuk át együtt az életet.
Álmodjuk át együtt az álmainkat
S álmunk selymébe szőve a hitet
A Te mámorod mindig az enyém lesz
S az én ihletem mindig a Tiéd.
Jöjj! lásd, az élet gyász-özönvizében
Ott integet az öröm-szerelem
Gyémántra váltja halk bánatú lelked
Gyújtó tükrének könnyes harmatát.
Jöjj! csupa zengő himnusz lesz az élet!
Napsugaras és csupa árnyas pad
Én leszek a Te víg dalos pacsirtád
Te leszel az én csókos madaram.
S ha majd eljár a sok-sok év felettünk
És éjre válik lelkünk hajnala
Múltunk morzsáit mélán összegyűjtve
Búcsúnk egy csók lesz, egy könny, egy ima.
TÜZES JÀTÉK
Az élet hegedűjén,húrrá feszült a testem
s bíbor dalát zenéli a zengő változásnak,
egyetlen rezgő húr én, kősziklám repesztem
mosolygok hogy nyomomban a hangyák kutat ásnak.
Művem oromba lépcső, mit ős oromba vések
és zergeillanással rajta magasba hágok,
lépcsőjük jobbra balra formálják a merészek
s dalom, víg versenyünkből nőnek a szebb világok.
És nincs játék tüzesebb ,hogy eme villanások
a földet egyre újjá és vígabbá teremtsék
a kutamat merre rejlik a sokszínű csodás ok,
mi nekem kedves ékszer ,nekik oltári szentség.
És nincs játék tüzesebb a szeretőm ölelni
s nem győzködni enyém vagy,s nem térdelni
napos nyitott szemekkel meztelen táncra kelni
és tudni önmagáért a csókot csókolni.
És nincs játék tüzesebb, lobogva lánggal égni
szabad mezők szívében ingyen áldozni tömjént
üres halálf efjekbe bátran kacagva nézni
s ha jön az alkonyóra meghalni vígan önként.
Õszi tánc
Õszi tánc----Vilhelem Margareta
Hol van már a nyár sugaras az égre szálló tüzes szikra
a szélfútta csillagok közt,
már enyhén megül a hűvös is.
Hajnalban már a köd is szitál,
mozgolódnak vetközö fák,
s fénylő szemmel körül ölel
magányom, szende közönnyel.
Zsíros holdnak nagy udvara,
büszkén virít ablakomra,
s csodálkozok ,hogy fényesíti
a szűkre szabott utcák porát.
Néha borús máskor derül
a kék ég, mindenfelől roppan
a Világ, minden egy csillám futam,
és már a fű is sárgásan zöldül.
Zord az ősz és hull a fény is,
a fák tele vannak könnyel,
aszalódnak virág rendek,
gyászosan nyarat keresnek .
Bús a mosoly, egy kis elegy
kavarodik könnyű szélben,
egymásnak adják szerencséjük,
s kong a harang a messzeségben.[W.
Mikor elnémul
rozsdás színben tekerednek ,
tücskök már nem hegedülnek
elnémulnak madár csicsergések
csendben a nyár elszendereg.
Nem szédít a bódult virágállat
zöld fák kérge szépen lepereg ,
nem suttognak fákon levelek
felettünk az ég szürkén fészkel
minden meghal vas törvénnyel.
Virág eső nem hull többé felénk
illatukban zárult az örök meleg
szívünkben elnémul csendben ,
a nyárral meghal vidámság kedve
nagyot sóhajt szomorú kikelet.
Eltűnnek a bársony virág színek
fecskék itt hagytak minket rég
mögöttük fekete szín rebben ,
simogatjuk gyöngéd kéz melegével
a langyot, mi mind hűvösebb lett. .
Mert jön egy újabb idő mit érzek
vidám álmaink elszállnak egészen,
tompa fényű napsugarat lesem
töprengve magamban megelégszem.
s várom ,hogy újra nyár legyen . [W.B.]