babumargareta01 blogja

Örvénylö vágyak éje,
vívódik bú és fájdalom,
szívemnek vad élete
megdagad és szúr,
a mámor szét fújja
vert életem záporát
csupa hínáros álom,
vakon a ködön látom,
zavaros vizek sarát,
az ártatlanság hálóját.

Újra koszorúba fonom,
az örömnek arany haját 
nász lángot fúj a győzelem
kölcsönös dalát éneklem
szívem és lelkem búját ,
látom magam előtt
a jövendő éj sóhaját,
a hold egy zengő fény
a gyönyörtől zeng az ég
és én aléltan ébrednék.


O, szerelemnek dús álma
az örök végtelenség,
hiába zokogom vágyam,
mert tengerben zsong
az elvesztés varázsában
a mélybe zuhant emlék,
sírva borulnék te rád
a boldogság derekán,
és a nagy zengö réten
keresnélek ,te ifjúság. 

Amikor elhagytál2012-10-06 18:15:36
szombat  A föld megingott,
amikor elhagytál
gondjaim bénák
szívem csupa homály,
érzések nincsenek
ajkamon bánat csüng
s halk suttogás a szó,
mely néma, s leng 
a zavaros légben,
mely körülöttünk cseng,
s nem hallnak mások.

Védtelen vagyok.
Csak Te meg Én.
A szinek körülöttünk,
hozzám beszélnek
hallgatom némán
halk suttogásuk.
A csupasz falakon.
beszéd zavarok,
mit nem értek,
nem hallom,csak
inog a föld és 
zavaros a kép,
csüggedő érzések
valódi nyitány,mely
oly silány,nem érdemel
mást,csak értelmetlen
szót és semmi mást.