babumargareta01 blogja

Szólt a szív

Emlékszel, mennyi édes óra

Hány édes pillanat

Emléke köszönt engem meg téged

E rezgő lomb alatt?

Ajkaink nem szólt, csak egybeforrott,

S összedobbant szívünk

S bár sötét volt, egész sugárözön

Ragyogott körülünk.

S mégis a kétely sötét árnya

Kínozza szívedet,

S még egyre az a kérdés járja

"Szeretsz-e engemet?

O, tudd meg, hogy e három szócska

O, tudd meg, hogy e három szócska,

Úgy érzem, hogy a pokol kínja

Égeti lelkemet.

O, hallanád csak e zaklatott szív,

Hangtalan beszédét,

Elhinnéd, tudom, hogy szeretlek

S többet nem kérdenéd!

Vilhelem-Margareta O.

A használt szavak

Oly rútak ,kopottak a használt szók

rajtuk feketedik sok földi salak,

szeretnék egy szűzies új, égi szót

amellyel lelken csókolhassalak.*

Olyant, miben vágyam tüze még ég

amelyben rejtelmes szerelem remeg,

ahova lágyan örökre temetném bele

még el nem sírt minden könnyemet.*

Oly szót, mi annál is még édesebb

mintha szelíden megölel két kezed

melynek hullámosan kattan üteme

és ha nem leszek, akkor is zenélne.

Lehet jelentéktelen vallomás szava

pillanat, melyen a semmiség akarata

egymásba simítja kezünk hatalmát,

édes csók, tüzesen égő s nekem szánt.

Vilhelem-Margareta O.

Gyermek zokogása

Milyen a gyermek zokogása,

Ki azt, hogy fáj csak most tanulja,

El-el hallgat, majd rebeg újra

És hull a könnye egy a másra.

Olyan vagyok! Nyöszörgő nóta,

Ahogy dalol falusi flóta,

Mi kezdi bajjal s végzi jajjal

És sír annyi beteg zsivajjal. *

Olyan vagyok. Akire várnak

S nem ismeri az utakat,

Mind megkérdi, kik arra járnak

S ki megmutatná nem akad.**

Olyan vagyok! hogy vágyom lenni

S vagyok ma még csak senki,semmi.**

Az emberi szív

Az emberszív most nem öröm, s nem hűség,

de kín és jaj és gyötrő keserűség,

hajsza, vesszőfutás és örök vérzés,

mert rajta súlyosul egy vas nehéz kéz.&

Az élet kemény, csontos, durva ökle

szorítja, nyomja, préseli örökre

és ezért sem tud ma a szív dalolni,

csak sírni, jajgatni, panaszolni.^

Ezért jaj csak a könnye és a vére,

ahogy hull, pereg az idők kövére,

míg elfogy minden, könnye,

s elfogy a világ és el az élete.

udod már ,ki vagyok

Tudod már, hogy ki vagyok?

az élet, amely rád ragyog.

meleg, égető napsugár,

az anyád, lányod, rokonod.

Az egész világ én vagyok,

a te szerelmes asszonyod

a véred mikor ég, lobog.

az éjjeled, a nappalod.

Az öröm és a fájdalom,

a szíved amíg él dobog,

az egész világ én vagyok

a te szerelmes asszonyod..