Vágyak

babumargareta01•  2014. január 5. 21:18

Örvénylö vágyak éje,
vívódik bú és fájdalom,
szívemnek vad élete
megdagad és szúr,
a mámor szét fújja
vert életem záporát
csupa hínáros álom,
vakon a ködön látom,
zavaros vizek sarát,
az ártatlanság hálóját.

Újra koszorúba fonom,
az örömnek arany haját 
nász lángot fúj a győzelem
kölcsönös dalát éneklem
szívem és lelkem búját ,
látom magam előtt
a jövendő éj sóhaját,
a hold egy zengő fény
a gyönyörtől zeng az ég
és én aléltan ébrednék.


O, szerelemnek dús álma
az örök végtelenség,
hiába zokogom vágyam,
mert tengerben zsong
az elvesztés varázsában
a mélybe zuhant emlék,
sírva borulnék te rád
a boldogság derekán,
és a nagy zengö réten
keresnélek ,te ifjúság. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

babumargareta012021. július 3. 16:24

Koszonom szepen mindannyiotoknak a kedves szavakat!

feri572017. június 4. 14:35

Szép versed tetszik.
Feri

szalokisanyi12015. április 17. 13:37

Ifjúságunk bennünk él tovább. Párra találva, mindig kész a megújulásra. Ha nem is vad rumbát járva. Szépen szenvedélyesen keringőzve, szerelmesen összesimulva. Keresd, találd meg párod és előjön táncos, szerelmes, ifjúságod.

Mikijozsa2014. január 6. 08:43

Holvagy ifjúság, ha rálelsz, majd szólj:))

Mikijozsa2014. január 6. 05:23

A "boldogság derekán" egy madár csipegeti a megmaradt idő szemcséket:)) nagyon tetszett.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom