Téged s a világot

Most messze Hargita ölébe vágyom,

rég járt utak emlékeit hívom

e bágyadt és elárvult délutánon

szívem minden messzeséget átfon.

O,furcsa játék vágyni és kutatni

mások életét, mely miénk lehetne

a percet, mely ígér, de nem tud adni,

a tegnapot, mely nem tudott maradni.*

Suhan, suhan, rohan és jaj, elérni

nincs oly erő s minden remény hiába

s csak bús vigasztalás a vágy, az égi

bukásait, ha újra felcseréli.*

Elérek mindent könnyű diadallal

a kezdet és a vég ölelkezésén

földre hull előttem majd a törvény

Téged a világgal viszlek magammal!