Megmaradni

Megmaradni

Nem kellettünk egymásnak sosem

és mégis összehozott egy félelem,

a rémült ész, mi kimondta hihetetlen

hogy enyém leszel ,mert féltettelek

a mától a holnaptól a sötétlő végtől,

a föld feletti , a föld alatti sötétségtől,

éreztem hogy másképp nem élhetünk

ütemeztük akaratot ,ketten vergődtünk.

Most sem tudom ha boldogok voltunk,

egy vetületben ketten hamar lazultunk

kezdődő hittel, sok akarattal tanultunk

egymástól ,hogyan kell gyakoroljunk.

Ma ugyanott vagyunk, sosem beszélünk

halálunkig pezseg örvénylő szerelmünk

éveken át beletörődve ki és be libegünk

ugyanazon a közös ajtón ,ketten cipeljük

a természet által kiszabott törvényeket

zsarnoki különbség zavart lelkiismeretét

konokul kutatjuk egymás minden tettét

melyből megismerjük kettőnk életkedvét.

A változást ,a megmaradást a hűségért

akadályt, ami elzárja a varázsutat felénk,

bennem a vért szívem utolsó cseppjéig

benned a menekvést az utolsó percekig.

Vilhelem--Margareta