babumargareta01 blogja

Mi nem találkozunk

Mi nem találkozunk, mi idegenek vagyunk

a sorsod más és más a sorsom,

köszönök neked, visszaköszönsz

így rázogatjuk egymás felé

a barátság bevett sablonját.

Mi nem találkozunk. Mint két párhuzamos vonal

futhatunk örökké egymás mellett

és mégis más leszel. Az arcod más,

a hited más,és más a lelked.

Nem önthetem beléd keservem,

mert neked is van keserved

az egyik víz, a másik olaj,

amely csak színleg keverődik.

Mi nem találkozunk, csak szavakat váltunk,

hol szépet, hol borúsat,

simogatjuk egymást, olykor egymásba látunk

civódunk is, ha önzésünk kirobban,

De nem találkozunk.

Mily furcsa is az élet sora

s mily furcsa az, ha valaki kimondja

a szeretet tragédia.

A hála

Hálás vagyok, mert szívem kapuja nyitva

varázslatok áradnak belé mindenfelől,

jönnek az emlékek, zajból, mint árva

bárányok, a zápor s mennydörgés elől.

Ma is vannak kapuk , ahogy mindig voltak

de az igazság itt áll előttünk mostoha sorsban,

a jogtalanságot kellene megmarkolni bátran

de senkinek sincs hozzá elég kemény karja.

Hálás vagyok mindig,mert dalolni késztet

az idő sorsforgása, sok hullott reménye,

hanyatló holdcsillaga, végső világ ítélete,

amelyek ott lógnak a holnap kezdetén.

Hálás vagyok egyéni ragyogásomnak

újra kibomlik elém a sudár utak sokasága,

hálás vagyok a szikrázó napsugárnak,

mely mosott szennyek,tisztaságok tarsolya.

Nem tudom, honnan jött és hogyan jött,

bölcs okos sugárként, kristály feleletként,

de hálás vagyok hogy összeköt mindent

és felépíthetem joggal,magam-sors kerekét.

Vilhelem-Margareta O.

Megvadult gének

Megvadult világ génjei nem egyformák,

mérték nélküli értelmetlen szabályok

köröznek előttem, káoszos, üres szobában

majd rám tekerednek, mint jó barátok.

És már tudom, nem testem művésze

csak testemnek egy apró kósza része,

mellyel hasztalan szabadkozok,vértelen

testem alkotórésze lett, de hihetetlen.

Vad szelek játéka hozta ,megbékélten

összeforrt szívemmel,kémleli szemem

és úgy formálta énem ,kikerülhtetlen,

mint egy ringyót,kit már rég elfelejtett.

Csendességből kiáltok szelíd napfénybe

kígyóvá tett a génem nyugalmas türelme

sorvadoznak szép emberi ,büszke értékeim

nagy kuszaság lesz bennem ,ha értékelem.

Holnap mi lesz velem e kusza ösvényen

gyilkos kacagások lehelnek rám hideget,

tevékeny zűrzavar megbicsaklott, hiteget

eleven izmaim bénulnak ,elvesztem hitemet,

Ahogy lelkem bomlik új génem kifizetetlen,

mert a Nő egy új virág rabságra kényszeredett

kizökkent időben: rendhagyó lesz, hihetetlen

kalandor , amikor semmit sem ellenőrizhetek..

Szólt a szív

Emlékszel, mennyi édes óra

Hány édes pillanat

Emléke köszönt engem meg téged

E rezgő lomb alatt?

Ajkaink nem szólt, csak egybeforrott,

S összedobbant szívünk

S bár sötét volt, egész sugárözön

Ragyogott körülünk.

S mégis a kétely sötét árnya

Kínozza szívedet,

S még egyre az a kérdés járja

"Szeretsz-e engemet?

O, tudd meg, hogy e három szócska

O, tudd meg, hogy e három szócska,

Úgy érzem, hogy a pokol kínja

Égeti lelkemet.

O, hallanád csak e zaklatott szív,

Hangtalan beszédét,

Elhinnéd, tudom, hogy szeretlek

S többet nem kérdenéd!

Vilhelem-Margareta O.

A használt szavak

Oly rútak ,kopottak a használt szók

rajtuk feketedik sok földi salak,

szeretnék egy szűzies új, égi szót

amellyel lelken csókolhassalak.*

Olyant, miben vágyam tüze még ég

amelyben rejtelmes szerelem remeg,

ahova lágyan örökre temetném bele

még el nem sírt minden könnyemet.*

Oly szót, mi annál is még édesebb

mintha szelíden megölel két kezed

melynek hullámosan kattan üteme

és ha nem leszek, akkor is zenélne.

Lehet jelentéktelen vallomás szava

pillanat, melyen a semmiség akarata

egymásba simítja kezünk hatalmát,

édes csók, tüzesen égő s nekem szánt.

Vilhelem-Margareta O.