babumargareta01 blogja

Úgy kísértet egy buzgóság

Úgy kísértet egy buzgóság

hogy erősebb legyek nálad ,

hogy hatalmamban turkáljak

és elaltassam vad kéj vágyam

*ami maradt két kezemben ,

mert szívem már rég üres

nyugodt pillákon szendereg

*megnyugodva halkan lüktet .

Úgy kísértet egy rossz álom ,

kutassam, keressem a hibádat

míg nyakam szorul kötélen

teutánad nyomozok a sötétben .

Forgatom ködös zavart eszem

az estnek alkonyos fényében ,

titkaimnak büszke hűvössége

lánggal ég megvetően a tükörben.

Vilhelem-Margareta .O.

A hang fakul, a kedv elcsendesül

az egyik elmúlt, új baj jő elő,

poros az élet, poros a világ,

mint egy kicsiny, falusi temető.

Az ember hangja egyre csöndesebb

életveszélyessé lesz a magány

Csak él és nem, tudja miért, minek

S nem is érdekli már ez a talány.*

Minden, ami szép, egyszer elmúlik

elcsöndesülnek majd a vágyaim,

a kedvem is vijjogva elröpül

tépett és kócos kurta szárnyain.*

A test meleg, szaporán ver a szív

az élet ez! Ha tested elkopott,

bezár a sír úgyis kegyetlenül

mint börtön tolvajt, ki kincset lopott.

Egy asszony ül a szomszéd kertben

ott,lágy hangja bágyadt, távoli zene

nyitott, szép, sárga könyvet simogat,

s mint ázott rózsa csüng le szép feje.

Néha-néha

Néha,néha

A szívem megcsapja

Az élet színes forgataga

Valami édes izzó perzselő

Fűszeres szellő,

Gyönyörbe ringat

A napsugár tánca

S befonja a szívem

Az öröm virág-lánca.

Máskor meg

Nem tudom mi van velem.

Szorongó kíntól alig tudok szólni,

Szeretnék a földre borulva zokogni .

Vilhelem Margarta O

30.12.3021.

Megmaradni

Nem kellettünk egymásnak sosem

és mégis összehozott egy félelem,

a rémült ész, mi kimondta hihetetlen

hogy enyém leszel ,mert féltettelek

a mától a holnaptól a sötétlő végtől,

a föld feletti , a föld alatti sötétségtől,

éreztem hogy másképp nem élhetünk

ütemeztük akaratot ,ketten vergődtünk.

Most sem tudom ha boldogok voltunk,

egy vetületben ketten hamar lazultunk

kezdődő hittel, sok akarattal tanultunk

egymástól ,hogyan kell gyakoroljunk.

Ma ugyanott vagyunk, sosem beszélünk

halálunkig pezseg örvénylő szerelmünk

éveken át beletörődve ki és be libegünk

ugyanazon a közös ajtón ,ketten cipeljük

a természet által kiszabott törvényeket

zsarnoki különbség zavart lelkiismeretét

konokul kutatjuk egymás minden tettét

melyből megismerjük kettőnk életkedvét.

A változást ,a megmaradást a hűségért

akadályt, ami elzárja a varázsutat felénk,

bennem a vért szívem utolsó cseppjéig

benned a menekvést az utolsó percekig.

Vilhelem--Margareta

Most messze Hargita ölébe vágyom,

rég járt utak emlékeit hívom

e bágyadt és elárvult délutánon

szívem minden messzeséget átfon.

O,furcsa játék vágyni és kutatni

mások életét, mely miénk lehetne

a percet, mely ígér, de nem tud adni,

a tegnapot, mely nem tudott maradni.*

Suhan, suhan, rohan és jaj, elérni

nincs oly erő s minden remény hiába

s csak bús vigasztalás a vágy, az égi

bukásait, ha újra felcseréli.*

Elérek mindent könnyű diadallal

a kezdet és a vég ölelkezésén

földre hull előttem majd a törvény

Téged a világgal viszlek magammal!