Veszedelem

babumargareta01•  2021. október 17. 20:41  •  olvasva: 93

Rohanó este mordul előttem

csillogó fénye ,oly kedvetlen

kíséri utam mint aki morogja,

nincs már sehol hely, kacagva.


Nyikorgó kapuk, a szél ugat

becsapott ajtók, remegő ablak

s velőmbe borzongató jeges

szájzavar,mi utánam rohan.


Fekete szájból bársonyos hang,

mi átkarolja testem minden nap,

egy civakodó, haragos vad utálat

sepreget előttem s belém harap.


Felettem leng a kékes öreg Hold

sárga karimája borzosan,átkarol

zöld szikrák szállnak szerte-szét

s kitárom szívem, hogy belopózzon.


Ordítok az égre, hogy tönkre tett,

de a kárpitja meg sem libben,

s a Hold körül ,mint lassú bárka

enyhe felhő úszik ,sárga ruhában.


De ma éjjel, a vad kínok hámjából

őrjöngve lépek a csillagok mámorába

a sors fölött az ég, csak égi homlok

hova a szív az álmait betakarja.









Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!