Végitélet

Békés sötétséggé olvad az este,

nem létező vágyakat sért az idő,

a fájdalomnak és a szerelemnek

éjszakája jön béna kegyeletnek.

Nem láthatlak, ezért alázkodom,

gyógyító szerelmen,kongnak harangok,

sosem maradunk egyedül,bármikor

messzeségből, közel hozzuk a távolt.

Fél álmomban néha hallok egy szót,

mint egy angyal, ki tékozolja napom

tények s az órák hiányát elgondolom

amit ígértünk örökre, ketten egykor.

Békés sötétséggé olvad az este,

hallottam régen is e súlyos csendet

szobámban,meztelen lábbal járok

bűvös árnyékok tánca egyformák.

Amit tudunk az ,csak részlet,de sok

kicsi akkor lesz egész,ha elolvasod

megjelenünk már az első oldalon

amik számunkra csak utolsó lapok.