Végítéle

babumargareta01•  2024. május 7. 17:30  •  olvasva: 26


Békés sötétséggé olvad az este,

nem létező vágyakat sért az idő,

a fájdalomnak és a szerelemnek

éjszakája jön béna kegyeletnek.

 

Nem láthatlak, ezért alázkodom,

gyógyító szerelmen,kongnak harangok,

sosem maradunk egyedül,bármikor

messzeségből, közel hozzuk a távolt.

 

Fél álmomban néha hallok egy szót,

mint egy angyal, ki tékozolja napom

tények s az órák hiányát elgondolom

amit ígértünk örökre, ketten egykor.

 

Békés sötétséggé olvad az este,

hallottam régen is e súlyos csendet

szobámban,meztelen lábbal járok

bűvös árnyékok tánca egyformák.

 

Amit tudunk az ,csak részlet,de sok

kicsi akkor lesz egész,ha elolvasod

megjelenünk már az első oldalon

amik számunkra csak utolsó lapok.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!