Várakozás

Bomlik az estnek bíboros alkonya,

sötét árnyak suhannak nyomodba.

Vágyódva lesed a kigyúlt csillagokat,

pihésen széjjel terítik gondolataidat.

Pihenni szállnak madarak fészkükbe ,

te is megpihennél szerelmed ölében.

Kis árvácska örömöd szüzesen őrized,

de csak gyötri magát búsan a kedved.

Úgy rezeg a sóhajod, mi lelkednek titka,,

mint a síró szél, mi gallyat himbálgatna

És várod szerelmed epedve kábán ,

de hasztalan, némán állsz sötét éjszakán.

Sürü homályban nem látszik könnyed,

s mi lecsorog beissza édes üdvösséged.

Nehezen jön szemedre az álmod dala 

bársonyos éjeknek tündérét várja .

És hajnalban ugyanott állsz, színes díszben

az út elágazódásának ismert szerelmében

Szemedben csillog vágyadnak szőkesége ,

de megtartod csillagod, áldva-kérve