Üzenet a Tavasznak

Kihalt, őszi most a város.

Kis utcákon, parkon át

keresem a lábad nyomát

és az enyém térdig sáros.

Kis utcában a muskátli 

égő pírban rám nevet, 

pajkosan szól, erre ment,

erre fuss, tán fogod látni.

Parki fákon ákombákom

hulló lombok, új rügyek

s míg a vágyam átüget, 

rügyben lábad nyomát látom.

Szívem üres rigófészek

őszi csöndben dal- sziget,

dal-magot rejt, mit szíved

egyszer belefütyörészett.

Orgonáról, gyöngyvirágról 

dalolgatva álmodom,

s kivirágzik a blúzom

míg lombot verek őszi ágról. 

Kihalt, üres most a város. 

Kis utcákon parkon át 

keresem a lábad nyomát 

és az enyém térdig sáros