Úgy eltűntél

Úgy eltűntél, mint a hó tavasszal,

Mikor a Nap mint kamasz legényke,
Vígan táncol a világos kék égen
S bő sugarait könnyelműen szórja
Mint tébolyult kártyás az aranyat

*


Mint az ifjúság, úgy röppentél tova,
Elmúltál mint egy tavalyi álom
Mint az öröm, úgy suhantál el
Lábad nyomát sehol se találom.

*
 

Hiába nézek itt maradt tükrödbe,
Mert a metszett, fényes-hideg lapról,
Csak sápadt arcom mered vissza búsan
De jaj, téged nem látlak, nem sehol.

*


S nem lelem hosszú ujjaid nyomát,
Verses könyvek finom lapjain.
Sem erős kezed meleg bársonyát,
A szoba néma, halott tárgyain.

*


És a falról, drága arcod mása
Úgy néz engem csodálkozva-furcsán.
Úgy nézi a könnyeim hullását,
Úgy nézi vergődéseim vad árját,
Úgy nézi-nézi kacagva, vidáman
És nem szólal meg vigasztaló szóval.

Úgy eltűntél, mint tavasszal a hó.