Tunderi almom

Emlékszel? Mikor megismertelek

tavasz kezdetén hűvös délután

a vízpartján virágzott a boldogság

kezeink egymásban, holnapot kutatták.

Ujjongtunk a másnap lopott csókjának

szemeinkben fürödtek szeszélyesen

a feltörő sóhajunk oly természetesen ,

fájni kezdett a boldogság kedélyesen.

Minden egyszerre oly természetes lett

a hideg szélben csókoltunk szelíden

kezdenünk kellett a szót, mi lehullott

s kacagva repültek arany mondatok.

Szívünkbe békesség honolt szüntelen

és tudtuk egymásra talált két idegen

szívemet lángra gyújtotta szerelmed

s te boldog lázban kezemet szeretted.

Meg duzzadt ajkam a tavaszban felrepedt

vállamat fogtad , régi sebem behegedt ,

mint akiket árammal telítettek, rezzenve

egymásba kötődtünk egy örök vezetékbe .

S a ki nem mondott szavak ott vannak

kísérnek, mint örökös bársonyos alkalmak ,

féltő szeretettel óvnak, s egybeolvadnak

kivirágzott vízpart felhevült tavaszi illattal./W.B./