Téli vihar

Suhogó szélben csapzottan,
az ezüst cseppektől,
fényes kék lebegő anyagtalan
dér hullámtól

fénylik sötétlila árnyalatban
a télnek kapuja.
Mert oly csendes még a tél eleje
halkan rezdül,

s lobogtatja szilárdságát gyengén
lombtalan ágakon,
ketté szakítja a lehullt sugarakat
rövid mozgással .

S láthatatlan ürességet hagy hátra
színtelen tócsákban,
kezdődik a csípős hideg zuhatag
hegyek ormán .

Oly zord záporos zsibbadtságban
csurran a világra
fehéren tükröződik egyre sűrűbben
meghasadt felhőkön.

Aranysárga bársonyos mozzanattal
fészkelődik magában
a Napnak halvány vékony fonala,
mi halkan elpattan

s dermedten kitárul elénk épségben
a vattás csoda
csak varjak károgása hallatszik
csapzottan .