Szívét a szívemhez

Szívét a szívemhez csókolta az ősz

és lombjukat reám sírták a fák,

mint új fájdalmak végső muzsikát.

Aranyavarban álltam fáradt hittel

esőcsepp koppant halkan a vállamon

és visszajött egy régi bánatom.

Nézett egy percig s rám hajolt az este

milyen sivár,milyen fojtó minden

mégis jobb lesz elmenni innen.

Keskeny ösvényen mindig csak előre

forrong a múlt ,mintegy árkos máglya 

szomjas szemem mégsem néz hátra. 

Szívét a szívemhez csókolta az ősz 

és lombjukat reám sírták a fák

mint új fájdalmak végső muzsikát.