Szerencse

Csodálatos a vers amit írok, a világra

tollamból az igazság drága tüze lángol,

ragyogó értelmet kaptam Tőled apám

s nincs a földön más érték amire vágyok.

Becézgettem életemben férfi testeket

megcsodáltam a telet, tavaszt, nyarat,

szétnyíltak mindenütt előttem a falak

de vajon, hol találom meg, mik elhulltak.

Csillogó kirakatok vonzanak, s puha

kesztyűk, bundák, kövér csekken állók

sok nullával: ez hát a boldogság maga

s csodálkozom: nekem, ki többet érek,

földnek száz királya, sem érhetne elémbe

nekem még sem jut egy kis szerencse.