Szamolod az eveket

babumargareta01•  2022. május 25. 21:04  •  olvasva: 56

Első napok.
Ó, legelső napok,
Mikor az idő egy helyben topog
Akár húznának lomha vén csigák,
Törttengelyű, kenetlen taligát.

És aztán mégis, nyögve, lassú mód
Mozdul a nap és elfordul a hold,
Csikorog a rozzant időfogat,
Hogy számláld a lekínzott napokat.

Míg nap napra gyűl, aztán hétre hét
Szitálva látatlan porrétegét,
Csillag iramlik, óra futva-fut
S betemetődik vissza minden út.

Már nem sietnél, ám a múlt siet,
S ami a múlté, többé nem tied,
Kiáltsz utána s visszhangod felel,
Idézed és még nem jön semmi jel.

Ó, az időt már visszarántanád,
Mint gyeplőszíjjal bokros paripát,
Sírnál szemhéjjal, mit a könny kimart
És jajgatnád az első, szörnyű jajt.

De tompul már a szív, nincs szava
Rátelepült észak örök hava,
S a hó felett, a néma hó felett
Virrad egy zsibbadt, síri kikelet.

A múlt felől, tudod, már nincs vigasz
Hozzá nem szállasz, rá nem számítasz ?
Mindegy, hány év tűnt, egy, három, vagy öt?
Visszafelé többé nem méred az időt.

Új számításba fogsz egy hajnalon
Az életed még hány öt év vajon?
Lehet, hogy egy, vagy egy se úgy lehet,
Öt-hat, ha sok, s ha Isten nem szeret.

S ahogy lejárt az első béna öt,
Eljár a többi is fejed fölött
És odalent leszel már s odafent,
Hová a kedves csak előrement.

Vilhelem--Margareta O.
24.01.2022.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!