Sorsunk

Ma még derült nyár van körülöttem,

de jól tudom mi jön reája

a virág elhull,a lomb elszárad

Nem melegít a nap sugara.

S már nem hagy örülni a nyárnak

Egy felleges bús sejtelem.

A télen át mi lesz velem ?

Még fönt a nap, de már a lelkem

Gondol az árnyas alkonyatra,

S bukdácsol a kétség, remény közt

Lesz-e, ahol fejét lehajtsa ?

Tűnődöm, hogy ha rám sötétül

A lelkem hol virrasztja át

Az eljövendő éjszakát?!

Én Istenem, ki vagy örök nyár

S vagy soha le nem hajoló nap

Te légy az én telem derűje,

Te nagy éjem után, a holnap 

O, benned bízva én tudom jól

Hogy lesz a télben is nyaram.