Síró húrokon

babumargareta01•  2021. december 26. 16:54  •  olvasva: 66

Síró húrokon

 

Pengetve halkan bongtak a húrok

Sötét szobámban ültem egyedül 

csendben, figyelve, hallgatva, amint 

a távol messzeségben, sűrű éjszakában 

valaki fájón , búsan hegedül.

 

Pengetve halkan bongtak a húrok 

a dal oly síró, oly lemondó volt, 

zokogva zúgtak a szomorú hangok 

nagyon távol a fájdalmak otthonából 

szomorún, -szomorún szólt..

 

 

Pengetve halkan bongtak a húrok

sötét, búval telt szobámban.

Rá gondoltam de mindhiába,

ő nem gondol rám sohasem 

és kinn, messze, az éjszakában 

valaki ég a muzsikában.

 

De mindhiába mindhiába

rá sem gondol tán senki sem 

boldogság nem lesz sohasem 

nekem sem, tán neki sem,

pengetve halkan bongtak a húrok. 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!