Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Síró húrokon
babumargareta01 2021. december 26. 16:54 olvasva: 66
Síró húrokon
Pengetve halkan bongtak a húrok
Sötét szobámban ültem egyedül
csendben, figyelve, hallgatva, amint
a távol messzeségben, sűrű éjszakában
valaki fájón , búsan hegedül.
Pengetve halkan bongtak a húrok
a dal oly síró, oly lemondó volt,
zokogva zúgtak a szomorú hangok
nagyon távol a fájdalmak otthonából
szomorún, -szomorún szólt..
Pengetve halkan bongtak a húrok
sötét, búval telt szobámban.
Rá gondoltam de mindhiába,
ő nem gondol rám sohasem
és kinn, messze, az éjszakában
valaki ég a muzsikában.
De mindhiába mindhiába
rá sem gondol tán senki sem
boldogság nem lesz sohasem
nekem sem, tán neki sem,
pengetve halkan bongtak a húrok.