Séta a nyárban

Tüzesen izzik az árnyék,

a forró évszak kedvére

s a gyűszűvirág halványkék

szellőn gyűszűit rezzenti..

Izzad a föld s láthatatlan

a felhőkre párák szállnak 

míg vizek fölött szitakötők

rázzák aranyban selymük.

Lépteink nyomában lebegés 

lombok susognak,sötétzölden

fecske szárnyak felettünk

kéken csillognak eget seperve. 

Suhannak kasul-keresztül

nyitott szemmel utaznak

mindenféle szárnyalással

részegre szédítik magukat.

Mi csak langyos álmokban

kémeljük a zöldellő réteket,

természet erejét figyelve

mintha mesékben élnénk.

S hirtelen elfogy az út előttünk

elénk tárul a fény rezgésén

egy mosolygós homály, harmattal

s a hajnal bíbor fényt ragyog.

Nem emlékszünk semmire

csak áttetsző közeli tűzre,

mi sárgán ereszkedik felénk

a napnak árnyékot keresve.

Érezzük szívünk dobogását

a nyárnak forró kedvében,

fejünk felett áttetsző ég nyílásán

szüntelen víg zene leng ütemre.