Régi árnyak

Felém lebegnek röpke árnyak

Mezőiről egy szebb világnak

Hol illatoznak szegfűk , rózsák

Méhek a hímport zsongva hordják.

Bársonyos zöld gyep vetett ágya

És pásztor síp a lelkem vágya

A szellő szárnyán hársfa illat

S az akácfa álomba ringat.

Kakukkmadár szól a pagonyban

Lesem a hangját félve, szótlan,

Meddig élek, az évek számát

S szövöm az élet boldog álmát.

Akiért szívem folyton dobban

Nem szeret e mást izzóbban? 

Ki képét hordja a szívében

S álmod-e rólam alva, ébren?

Ereszti-e nevem a szélnek,

Ha ujjai bokrétát fuznek.

Ki az a boldog, kire gondol,

Keble ha szerelemben tombol.

Emlékeim múlt messzeségben,

Mint a felhők a kéklő égen

Egymást követve tova szállnak

Akárcsak régi röpke árnyak.