Pokol tervezo

Szürke ködben , mikor nem ragyog a nap
feltűrt gallérral kopasz férfi siet akár a rab
a frissen hullt hóban még menése fiatal ,
de alig várja hogy egyetlen házát elhagyja .

Ablak függöny mögül egy fekete szempár
figyeli a férfi sietős lépteit , tartós télen át,
cipői belesüppednek a hó takaróba mélyen
tüzesen siet sürgős dolga van-keresi célját.

Hirtelen felpillant huncut szemével az égre
búcsúznia kellett ,elképzelte az őrültséget ,
üveg mögül töpreng magában kíváncsian
a hölgy ,ahogy figyeli a férfit jelentőséggel.

Mindent hátra hagyott maga mögött végre
mégis úgy érzi , ablak mögött van mindene
hogy mit képzel egy ilyen búcsúzó ember
ö sem tudja mi zakatol megdermedt szívében .

Az ablak mögött álló nőnek szeme nedves ,
de feszesen áll teste ,mint vitorla a szélben ,
duzzadó önérzettel, bambul nevetségesen
vad dühében széttárja karját magatehetetlen .

Lassanként fel fogja milyen erő késztette
a sietős férfit ,búcsúzni télnek idejében
győzni akar poklokon -hogyan is képzelte ?
A pokol sem magától született -ö tervezte .