Pokol tervezo

babumargareta01•  2021. szeptember 29. 19:27  •  olvasva: 41

Szürke ködben , mikor nem ragyog a nap
feltűrt gallérral kopasz férfi siet akár a rab
a frissen hullt hóban még menése fiatal ,
de alig várja hogy egyetlen házát elhagyja .

Ablak függöny mögül egy fekete szempár
figyeli a férfi sietős lépteit , tartós télen át,
cipői belesüppednek a hó takaróba mélyen
tüzesen siet sürgős dolga van-keresi célját.

Hirtelen felpillant huncut szemével az égre
búcsúznia kellett ,elképzelte az őrültséget ,
üveg mögül töpreng magában kíváncsian
a hölgy ,ahogy figyeli a férfit jelentőséggel.

Mindent hátra hagyott maga mögött végre
mégis úgy érzi , ablak mögött van mindene
hogy mit képzel egy ilyen búcsúzó ember
ö sem tudja mi zakatol megdermedt szívében .

Az ablak mögött álló nőnek szeme nedves ,
de feszesen áll teste ,mint vitorla a szélben ,
duzzadó önérzettel, bambul nevetségesen
vad dühében széttárja karját magatehetetlen .

Lassanként fel fogja milyen erő késztette
a sietős férfit ,búcsúzni télnek idejében
győzni akar poklokon -hogyan is képzelte ?
A pokol sem magától született -ö tervezte .  

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

babumargareta012021. november 11. 20:38

Nagyon szepen koszonom a megtisztelo figyelmet!

Szeretettel..Babu

liketorn2021. szeptember 30. 04:10

Szép ballada, minden sora ott van. A fájdalom sejthető. Nehéz az elválás, de néha fel kell tépni a sebet, a gyógyulás érdekében.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom