Pihenés nélkül

Hagy tőled távol itt kell élni most 

köztünk hegyek és nem ébredek reggel 

arcod színére várva és te messze 

élő utadat járod valahol, 

az én városom kőkockáján lábad 

szobám és ajtóm küszöbét is járja 

és könyveim közé pihenni térsz.

De én, szememben mind a messzi úttal 

amit utaztam , tőled, hogy eltérjek 

és kezedet nem érve simogassam 

tíz puha ujjal és ne tudjon egy se 

elhullani hajadnak élő selymén ?

Oly szépen látlak, összes vérfutása 

szánknak, arcod színének,

karjainknak, felél bennem és látom már, nem, én 

nem nyugvást ittam szerelmünk vizéből 

csak vágyat hallom én, nem megismerni 

hallottam én hangod hullámait nem ,én 

nem megpihenni jutottam karodba,

de visszajutni,sirni,menni ,elni.