Őszi tájon

Őszi tájon járok elmerengve,

S gondolok a saját életemre,

Valami nagy biztató varázs van,

E mosolygó őszi elmúlásban.

Hajlik a nap csendes alkonyatra

Az árnyékot messze nyújtogatja

S mintha onnan valamit várnának, 

Kelet felé húzódnak az árnyak.

A sárguló harasztok tövébe, 

Sarjadzik egy -egy zöld levélke 

Előlege egy másik kikeletnek

Biztatása csüggedő szívemnek.

S őszi alkony, őszi tájék képe 

Elringat egy édes merengésbe 

És kibékít a nagy elmúlással 

Minden élet folytatódik mással!

Őrökre itt semmi el nem múlik,

Az árnyék az éjszakába nyúlik

De reggelre gyönyörű sors vár rá 

Átváltozik hajnali sugárrá.

Én lelkem te, ne félj a haláltól,

Uj élet lesz minden elmúlásból.

Örök és jó a mindenek Atyja

A változást keze igazgatja.