Nyugtalan világod

A feltörő nyugtalan éjben

testeden felhő köpönyeg

zarándok utadnak halk lejtőjén

sebedet nyaldosod nesztelen.

Körülötted vidám szeszélyek,

a zsongó élet rút karimáján,

halvány hold fény homályában

csend -szűrődik át az éjszakán.

Hűvös lég ereszkedik halkan

áttörve lelked fájó sejtelmeit

fél álomba ringatnak igézetek

és titkaid felett ítélkeznek.

Szárnyatlan napon szerteszét

édes és keserű káprázat mögött

néha vétkekben tévedt pernyék

körül táncolják üres testedet.

Megunt vizek mosódnak arcodon

hogy elhibáztad tán a világot

s törékeny hangod keserű láz

szítja a lángot mi velődbe vág.

Mert diadalt elérni csak álom,

vágy,es beteljesülés esküje

s a lobogó tűznek forró lángja,

lobban benned hatalmas erővel.

S ha elérted a győzelmedet

izzadtan törlöd homlokod,

s ajkadról zengnek dallamok

izzó ,csendes csókban fulladok.