Nyomor es Ketely

Nyomor és kétely

Hétköznapi szennyek foltjában

szerény kezek egyfolytában

simítanak kalandos tett vágyat

a holtomiglan gonosz mában .

Törékeny szárnyaim ideg szálán

testem lassan száll a mában

rendületlen fekete nászban,

forog körbe az élet lágyan .

Belefér minden a szokásomba

még őrzöm erényem rajongásig

kivívtam sanyargó együttlétünk

megtörten szívem fulladásáig .

Ahol eddig ajkam tüzesedett

most várom a kései csapdát

s az éjszaka úgy elernyed

hiába keresem simító karját..

Kibékülök éjjeli illúziókkal

a fogyó szennyes rothadásban

szerelemre nem jutott sok idő

véget nem érő reggelig könyörgök.

S ha fordult a világ egyenesen

a kitervelt törvényben eltéved

füst száll az éjben ,szél kavarog

nézzük egymást mint kamaszok.

Vilhelem-Margareta Orminisan