Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nem tudod meg soha
babumargareta01 2022. január 4. 12:41 olvasva: 69
Alattam zeng a szépségek világa
sikoltó kéj s kin szörnyű kin hörög,
csak én ülök fönn némán, szem lezárva
a zajló élet s emberek fölött.
A vállamon lemondás ködpalástja
és rejtenek mély, színtelen ködök
az én világom szent, magány világa,
az árnyakon túl, tér, idő fölött.
S hiába vív a percek friss csatája
a trónom gőggel, mozdulatlan állja
örök homályban, tér s idő fölött.
De, jöhet messzi évek sok csodája,
én ott ülök csak fenn, szem lezárva
zajló élet s emberek fölött, reád várva.