Mindorokre

Reggel még harmatos a fű 

a kertben vársz rám. Zeng a hangod

 Este búsan búcsúzol el, 

ha megkondulnak a harangok.

Holnap, lehet, rám sem kacagsz, 

bokrok között megbújva, szökve.

S ha nem hallom a hangodat, 

süket maradok mindörökre.

A fény most mintha gyújtana 

s minden virág lobogva égne

Az alkonyaiban néztelek, 

átizzott hajad szőkesége.

Hogy visszanézek, már lilás 

ködökbe rejt az árnyas este. 

Ha nem látom a két szemed, 

megvakulok a két szememre!