Mindig hittem

MINDIG HITTEM

Mindig csalódtam. Az a sok-sok álom

Mely a szívemből titkon kivirágzott

Soha be nem telt. S hogyha betelt másnak..

Engem az élet nem mosolygó szájjal

Küldött utamra. Befogott, igásnak,

Nehéz robotba s lelkemig fagyasztó

Kemény paranccsal tiltotta el tőlem.

Az ifjúságot és az örömet.

Mindig csalódtam. Akihez jó voltam

Engem csak bántott. Akinek a lelkem

Hajnalos fényét bízva megmutattam

Mohó kezével nyomban letörölte

A szivárványos, tiszta ragyogást.

Aki előtt a szívem nyitva hagytam

Gondatlanul és sáros lábbal lépett

Fehér selyem oltári szőnyegére.

S akiért sírtam rajtam kacagott

Mindig csalódtam. Önmagamban is

Hittem, hogy bátor és erős a lelkem,

Suhogó szárnya föllendít az égig.

S a kék sugárral égő napközelben

Koldus szívem is megtalálja még

Soha be nem telt szép álommeséit

Hittem vakon, botorul, esztelen.