Minden múlandó

Éjszakai vad szelek csatáznak
jeges halmok s hegyek felett,
az élet örökké fázik magában
ott is ahová én megyek.

Isten hozzád,kis tavacskám
zöldellő gyönyörű kis ligetem,
tőled is a sors keze elszakaszt,
így tündéri kedvem is elmarad.

Ha odvas fáid hűs árnyékában
már csak szent magányt karolok,
égi ihletek kesernyés bűbájában
szállnak tündéri viharok.

Ha az élet apró nyomorúsága
felduzzasztja bús keblemet,
szerencsém kis magányossága
visszaadja csendemet.

Ha összezavar, én esetemben,
a sors ellen panaszt indítok,
korhadozó fáid közt a fülemüle
engem tűrni, szenvedni tanított.

Kár hogy minden csak múlandó
az idő rabláncát viszi ki, halandó,
Isten hozzád, kedves kis virágok
szívem,itt veletek mindig boldog volt