Mikor elnémul

Az őszben fákról levél pereg
rozsdás színben tekerednek ,
tücskök már nem hegedülnek
elnémulnak madár csicsergések
csendben a nyár elszendereg.

Nem szédít a bódult virágállat
zöld fák kérge szépen lepereg ,
nem suttognak fákon levelek
felettünk az ég szürkén fészkel
minden meghal vas törvénnyel.

Virág eső nem hull többé felénk
illatukban zárult az örök meleg
szívünkben elnémul csendben ,
a nyárral meghal vidámság kedve
nagyot sóhajt szomorú kikelet.


Eltűnnek a bársony virág színek
fecskék itt hagytak minket rég
mögöttük fekete szín rebben ,
simogatjuk gyöngéd kéz melegével
a langyot, mi mind hűvösebb lett. .

Mert jön egy újabb idő mit érzek 
vidám álmaink elszállnak egészen,
tompa fényű napsugarat lesem
töprengve magamban megelégszem.
s várom ,hogy újra nyár legyen . [W.B.]