Mese

Volt messze, messze valahol 

Egy sápadt, vézna, vérszegény 

Dalos szívű, de bús legény.

Egy átok űzte szüntelen 

Örök szerelmet keresett 

A földön lenn s a föld felett.

Körülötte mindig, mindenütt 

madár, virág arról dalolt,

vár rá egy lányka valahol.

És hosszú bujdosás után 

Elérte álma mindenét,

Öröknek vélt szerelmesét.

Csalfa káprázat volt csupán, 

míg szentül csak a lánynak hitt

Széttörte lelke szárnyait.

És árván, búsan, egymagán 

Széttört lélekkel ment tovább, 

keresve boldogság honát.