Mély csend

Mély csend

Mint óriási kitárt szőttes takaró,
Befed vigyázva völgyet és hegyet
És nincsen rajta gyűrődés, redő 

*


Mint nagy értékű arany hangfogó
Keresztben ül az érzés húrjain
Hogy ne csattogjon réztányér, se dob
Az ihlet nagy, szent pillanatain.

*
 

S ecsetével lassan színezni kezd
Opál békét, rózsás baráti kört
Violaszín magába mélyedést,
Fehér, családi, halk belső békéjét.

*

S diszkrét hangján halkan mesébe fog,
Van egy nyugalmas ország valahol
Ott pálmalomb virul a közökön
És minden házra cipruság hajol.

*


Ő volt, ki már bölcsőmnél várt reám
S mióta járok, fogja kezemet,
ö az, ki óva, féltve eltakar,
ő lesz az, ki titokban eltemet.