Megbecsült éveim

Megbecsült éveim

Bús emléken könnyet hullat a vágy

szívem legszebb álmán s szerelmén,

amit emlékemben sóhaj és vér táplál

fakul a színe a testem súlyos selymén.

Mint bizonyságra és megértésre

csak a vándor vár ily szomjasan

egy titokzatos asszony csókjára,

hogy égjen, égjen ajka lángokkal..

Érett asszony őszinte, tiszta,szava

keservét akartam elsóhajtani, mintha

szeptemberi-este mély brácsa búgna.

S mi lett belőle? Nagy csalódás dala.

Időnként hirtelen hátranézek, téged

keresve, mert érzem: két kutató,

nagy, barna,égő szerelmes szem

figyel, amerre járok és öregszem.

Most némaságban állok a kertben,

gyümölcséréskor, terheltek a fák

megbecsült éveim kiteljesedését

csak pár meddő fának adnám át.

Vilhelem--Margareta O.