Maros menti városom

Kék ég feletted és haragoszöld lent
városi ember már ennek is örvend
tavaszi  kék ég,de különös minden,
a parki fasor s hatalmas  maros híd.

Napsugaras délután,ünnepi díszben
sétálnak vígan gyerekek,édes párok,
e virágos táj színes tengere mellett
felhők sem festenek szebben az égen.

Marosi-gát fölé is lágy glóriát vet
a tavaszi mámor, mely élni kíván,
nefelejcs nyílik picivel lejjebb
hol temető őrzi  holtak örök álmát.



Tavaszi kék ég,szédítő magasság,
eget és földet nagy, összekötő sáv
szeplőtlen derűddel teltig itasd át
minden  parányi élő szív kamráját.

Ragyogó hajnalon jött meg a május,
illatos rétek és erdők burkából
szépért rajongók e tört földi pályán,
s énekelek angyalok víg citeráján.